A támaszték egy olyan anyagcsík, amelyet építészetben, mérnöki munkában vagy más szerkezetekben használnak, elsősorban támaszték vagy megerősítés céljából. A kifejezésnek különböző alkalmazásai és értelmezései vannak különböző területeken:
Az építészetben és a mélyépítésben a támasztékok általában hosszú, vékony csíkokra utalnak, amelyeket a szerkezet stabilitásának és teherbíró képességének növelésére használnak. Például az elektrotechnikában a támasztékok utalhatnak az elektromos berendezések vagy szerkezetek alátámasztására és megerősítésére használt huzalokra, rudkra vagy oszlopokra. 1
Az anyagtudományban és az öntödében a tartók olyan anyagokra utalhatnak, amelyeket akasztóként vagy betétként használnak az anyagok mechanikai tulajdonságainak és stabilitásának javítására.
Tágabb összefüggésben a támasztékok bármely hosszú, vékony csíkra is utalhatnak, amelyet támasztékként használnak, például az asztal vagy szék alátámasztására használt kereszttartókat. 2
Ezenkívül a tartózkodások különböző nyelveken eltérő kifejezéseket tartalmaznak, például angolul a "stay" vagy "strut", a német "Stützstange" és a franciául az "étançon", amelyek mindegyike hasonló fogalmakra utal. E kifejezések használata az adott területtől és kontextustól függ.